Bejegyzések

TAJ

Bejelentkeztem nemzetközi TAJ kártyáért, csak a biztonság kedvéért. Jött is a meglepetés, mivel a jogviszonyom megszűnik augusztus 31.-én, azonnal biztosítatlanná válok, nem kapok kártyát. Küldtek egy hiányos magyarsággal megírt, külföldi szöveget nem tartalmazó slejfnit, ami szerint 31.-ig érezzem magam biztosítva. Az az érzésem, hogy egy külföldi ország bármely orvosi ügyeletén legfeljebb körberöhögnének ezzel. Szóval most kitöltöttem a T1011-es nyomtatványt, beküldtem az ügyfélkapun keresztül. Szeptember egytől fizetem magam után a tébét, valamint újból megigénylem a nemzetközit, hátha így már kiadják. Aztán ha nagyon szívózik szeretett állam, akkor kötök utasbiztosítást...

Azóta valami?

Nos igen, vannak történések: - Eladtuk a lakást, most várjuk a sok zsét a banktól. - Vettem bőröndöt, szép sárga M-es American Tourister Lock'N'Roll-t. - Meg egy Samsonite carry-on hátizsákot is. - Meg egy repülőjegyet Dublinba szeptember 13-ra. - Felmondtam a munkahelyemen, augusztus 31-el kilépek. - Levelezek pár kinti munkaközvetítő céggel. Egyelőre persze semmi komoly, de hátha lesz belőle valami.

Bank!

Megjött a snail-mail a KBC banktól, él a folyószámlám. Az ír számlaszám csak nyolc számjegyű. :-) Egy külön levélben jön még a PIN kód, megint egy másikban a bangárgya. Gyorsan csináltam egy Transferwise account-ot is, így viszonylag olcsón tudok utalni országok között. Kis gyakorlati útmutató: A Bank of Ireland az online számlanyitáshoz hitelesített útlevélmásolatot kér. Ez macera. Ellenben a KBC (az ír K&H) nem szarakodik ilyennel, felhívtak telefonon, megkérdezték hogy én vagyok-e én, mondtam igen. Megkérdezték, hogy miért van "Invoice" írva a közüzemi számlámra, hát azért mert fordítás, kérik az eredet magyart? Nem kérik, köszi, elhiszik. Az OTP bankszámla kivonatát fordítás nélkül elfogadták lakcímigazolásnak. A Transferwise account két perc alatt kész, 40e HUF átutalás a KBC számlára 480 forintba került, plusz a magyar tranzakciós adó (160 HUF). Nem hiszem, hogy egy OTP-s nemzetközi utalás kijött volna ennyiből, ráadásul a pénz egy óra múlva meg is jelent a K...

Mit tettem eddig?

- Csináltam Linkedin profilt. Írtam CV-t. - Csináltattam útlevelet. - Szereztem egy ír SIM-kártyát, hívható vagyok a +353 országból. Sőt, 10 euróért korlátlanul hívhatok egy hónapig. - Nyitottam bankszámlát online. Még várok a visszaigazolásra. - Sokat ábrándoztam. Ez nem valami sok...

Mi kell ehhez?

Először is kurvasok pénz. Az elindulok egy bőrönddel, meg egy havi fizetéssel az talán működik huszonévesen, az ember talán azonnal el tud helyezkedni feketemosóban, elalszik egy kanapén. De ha egy családnak kell megágyazni, akkor nem biztos, hogy ez működik. Kell lakás/ház, autó, minden franc, amitől az ember teljes életet élhet akkor is, ha nem kap munkát hónapokig. Mert ha nem jó a feketemosó, akkor nem biztos, hogy gyorsan lesz meló. Éppen eladjuk a lakást, annak az árából elég sokáig el lehet evickélni. Nyilván így is újra kell kezdeni mindent, de legalább nem a nyomorról szól a beilleszkedés a célországban. Kell sok bátorság és egy nagyon erős indok. Negyven évesen már elkényelmesedik annyira az ember, hogy nem akarja kockáztatni a jól megszokott életecskéjét. A bátorság talán adott, ott lakik a legtöbb emberben. Ha túltolnak egy határon, és már úgy érzed, hogy nincs hová visszavonulni, akkor ott a bátorság menni. Az indok is jön, esetünkben egy újszülött személyében. Gyereket...

Hová?

Sok tanakodás után Írország jött ki célállomásként. Sosem jártam ott, annyi infóm van róla, amit a Google Maps, az internet elárul. Feleségemmel együtt szeretjük az ír népzenét, a műzenét is, szimpatikus az ír konyha. Alacsony a népsűrűség, remélem hogy ezzel együtt kevesebb bunkóba lehet belefutni. Az elmondások alapján amúgy is barátságos népség az ír. Angolul beszélnek, ez feltétel volt, mert csak ezt az egy idegen nyelvet ismerem rendesen. Klíma. Ez nagyon fontos. Ritkán megy 20 fok fölé a hőmérséklet, ritkán megy 5 fok alá. Az eső inkább szitáló, amit nagyon szeretek. A szél erős, majd kiderül hogy hogy bírom, az lehet macerás. Szóval elképzelés az van, csempe a francba az van.

De miért?

Húsz éves korom óta ábrándozom az elmenésről. Akkor ismerősök meséltek Ausztráliáról, vonzónak tűnt a 90-es évek elejéről nézve. Elég kis elvarázsolt huszonéves voltam, éltem egyik napról a másikra, eszembe sem jutott, hogy elutazni egy másik országba, akár ott is élni, ez egy megvalósítható dolog. Ábrándoztam Ausztráliáról, néha többet, de inkább keveset. Tatabányán nőttem fel, Fehérváron tanulgattam kicsit, dolgozni kezdtem nagy büdös Budapestben, megházasodtam, gyerekem született, elváltam, elköltöztem albérletbe, megházasodtam, született még egy gyerekem, hopp, eltelt húsz év. Itt állok negyvenen túl, kicsit pocakosodom, és most erősebb bennem az elmenés vágya, mint valaha. Ez már nem tini vágyálom, ez konkrét valóság. A feleségem támogat benne, megyünk mind, kutya, macska, gyerek, mindenki. Mi történt? Elég sokminden. Rájöttem, hogy nagyon rosszul bírom a meleget. Milyen jó, hogy Ausztrália elhalt tíz év ábrándozás után! Ott meg is haltam volna a hőségtől. A 80-as évek nyar...