Géza elmegy

Nem erősségem ez a blogolás. Elhatároztam, hogy rendszeresen fogom csinálni, erre tessék, megint kihagytam két hónapot. Persze mondhatném azt is, hogy nem törént semmi, ez igaz is meg nem is. Nem történt semmi "különös", de természetesen megy az élet minden nap. Ami a technikai részleteket illeti, megigényeltük a Medical Card-ot, de nem vagyunk rá jogosultak, így GP Card jött helyette. Azaz nem jár az ingyenes egészségügyi ellátás, de a háziorvosi vizit nem kerül pénzbe. Kaptunk Child Benefit-et is, mostantól havonta jön a zsé. A terv szerint, ha jön a fiam, újból megigényeljük a Medical Card-ot, mert 4 főre osztva már egészen kevés lesz a fizetésem, valamit az Income Supplement-et is, ami egy bevételkiegészítő támogatás. Most úgy tűnhet, hogy jó magyar módjára a szociális rendszert kihasználni jöttünk, de igazából nem is. :-P Csak nehéz megélni egy fizetésből. Ami a külföldre költözés lelki oldalát illeti. Azzal számoltam, hogy az ember hozza magával a lelki nyűgjei...

Ó, itt egy blog, egészen elfeledkeztem róla, pedig nagyon sok minden történt a legutóbb óta. Ideért a család, elcsűrtük a maradék pénzünket bútorra, erre-arra, félig berendezkedtünk, elkezdtük a papírmunkát a feleségnek, gyereknek. Nagyfiam itt töltött egy hetet a tavaszi szünetben, jön majd nyáron, itt is marad. Kellemes az élet itt az Ír vidéken, csönd van és nyugalom, jó a levegő, csak néha trágyaszagú. Sétálgatunk a legelők között, a bog-on a kutyákkal, akik hülye magyar városi kutyaként mindent és mindenkit megugatnak, míg a helyi kutyák szabadon jönnek-mennek, és szívesen hozzánk csapódnának egy-egy séta erejéig. Kölök imádja az állatokat, sok birka meg szarvasmarha van a környéken. Szemben lakik két tínó, ők rendszeresen jönnek bámulni, a gyerek meg odavan értük. Rengeteg a mindenféle madár, itt ordibálnak reggelente. Nyulak is élnek a susnyásban, néha látni őket. Az autó fogyasztását sikerült lenyomnom 8.5-re. Azt hiszem erről még nem írtam, egy Subaru Forestert vettem...

Na és akkor jött a bazmeg. Pont akkor jött a kemény tél, amikor a család repült volna. Írország hagyományosan enyhe vidék, kicsi az éves hőingadozás, enyhék a telek, nyarak. Ehhez képest február legvégén beütött a keletről jövő hideg ('Beast from the East', a helyi média szerint), régen látott hóeséssel, viharos széllel. Ugyan vannak hókotró-sózógépek, meg a helyi farmerek traktorral takarítják a környéküket, de az autók 95%-a nyári gumin gurul egész évben. 2-3 centi hó is nagy gáz, most viszont 20-30 centi is leesett itt-ott. A szél meg szépen összehordta nagy kupacokba. Az 1982-es nagy télhez hasonlítják, azóta nem volt itt ilyesmi. Szóval a Dublin repteret is lezárták, család otthon ragadt az üres lakásban. Az Aer Lingus rendszere bekrepált a nyomás alatt, a telefonos ügyfélszolgálat mintha sosem lett volna. Végül 9-edikére sikerült átiratni a jegyet, másfél héttel később jönnek. Fasza.

Amikor már biztos volt, hogy megkaptam az állást, elkezdtem kiadó házat keresni a környéken. Sajnos a kisállattartás nagyon megnehezíti a dolgot. Ha találsz 30-40 kiadó házat, abból 2-3 fogja engedni, hogy kutyát, macskát vigyél oda. Találtam egyet, gyorsan el is mentem megnézni, mert ilyen helyzetben minden alkalmat meg kell ragadni. Így kerületm Tuam mellé egy kis faluba, ahonnan 40 kilométer autózásra van a munkahely. Szerencsére a házat magánszemély hirdette, így nem kellett ügynökségi procedúrákkal szívni, azonnal lefoglalóztam, egy hét múlva aláírtuk a szerződést. A ház egy pár éve felújított cottage, vastag kőfalakkal. Van benne központi fűtés, kandalló, rendes konyha meg pár alap bútor. Egész nagy kert tartozik hozzá, a kutyák tudnak futni, ha akarnak. Egy szomszéd ház van 50 méterre, minden más ennél sokkal távolabb esik. Csönd van, sötét, meg trágyaszag. Remekül hozza a ház a Balatonon megszokott nagyon vidéki hangulatot, hozzá jóval magasabb komfortfokozata van. Bízo...

Na ez az a kettő, amivel eddig nem találkoztam. Persze mondják az okosok, hogy a kezdeti időkben az eufória mindent üt. Nem érzem magam túl eufórikusan. Néha egyenesen apatikus vagyok. Az is igaz, hogy az előző munkahelyemen eltöltött 17 év, mindennapos angol nyelvhasználattal megedzett. Egy pillanatra sem okoz gondot beszélni valakivel, havarjúzni bármelyik szembejövő személlyel. Gondolom a nyeltudás hiánya nagyon nehézzé tudja tenni valakinek a beilleszkedést, legalább a kezdeti időket. Szerencsére ez nekem teljesen kimaradt. Az a része nehéz, hogy nincs sok fogalmam kulturális dologról. Nem tudok hozzászólni a helyi sportokhoz, nem tudok megnevezni egyetlen celebet sem, a leghaványabb fogalmam sincs a politikáról, politikusokról, pártokról. Nem ismerem a gyerekdalokat, meséket, tévésorozatokat. A jó része a dolgoknak, hogy ezek nem nagyon kellenek a mindennapi élethez. Frankón el lehet beszélgetni az időjárásról, mert az napjában négyszer (tizennégyszer) változik, meg persze nagy...

Az van, hogy nagyon nehezen veszem rá magam a blogolásra. Persze az élet ettől még nem áll meg, csak itt nincs nyoma. Igyekszem pótolni.