Az idő múlásáról

Furcsa belegondolni, hogy lassan a negyedik hetemet töltöm Írországban. Az előző poszt óta is úgy elszállt az idő, hogy szinte észre sem vettem. Bizonyára a kedves olvasó is volt már ilyen helyzetben, hogy épp nincs munkája, talán keres, vagy sem, a napok meg összefolynak egy homogén masszává, észrevétlen telnek-múlnak.
Azért próbálok tenni is azért, hogy ez ne így legyen. Folyamatosan jelentkezem állásokra, Írország minden tájára, ki tudja hogy hol lesz végül rám szükség. Közben azért kivettem egy szobát Galway nyugati kertvárosában, Knocknacarra-ban. Így lett címem, tudok hivatalos papírokat intézni. Le is foglalok egy időpontot PPS szám igényléshez.
Továbbra sem túristáskodom, nem voltam a Moher szikláknál, nem láttam az Aran szigeteket, de még a helytörténeti múzeumban sem jártam. Nincs nagyon kedvem, úgy vagyok vele, hogy ha majd a család is itt lesz, együtt megnézünk mindent apránként.
Vettem ellenben könyvet, legyen mit olvasgatni, ne mindig csak az elektronikát bámuljam.