Bejegyzések

Új bejegyzés

Ha már az előző posztban problémáztam a kihagyott két hónap miatt, tessék, itt van két kihagyott év. Szervusz kedves olvasó, Géza vagyok, ahogy az kiderült az eddigiekből. Itt lakom a korábbi posztban említett házban azóta is, család jól van, köszönik. Lehúztam két évet az Oracle-nél, aztán átjöttem ide Tuam-ba egy gyárba. Minden alkalommal, amikor magyarországi híreket olvasok (ahogy telik az idő, egyre kevesebbet), nyugtázom, hogy jól döntöttünk az emigrálással. Most nem megyek bele részletekbe. Szeretnék újból blogolni, de persze a franc tudja, hogy mennyire fog menni, eddig sem foglalkoztam vele.

Közben nyár lett

Nem erősségem ez a blogolás. Elhatároztam, hogy rendszeresen fogom csinálni, erre tessék, megint kihagytam két hónapot. Persze mondhatném azt is, hogy nem törént semmi, ez igaz is meg nem is. Nem történt semmi "különös", de természetesen megy az élet minden nap. Ami a technikai részleteket illeti, megigényeltük a Medical Card-ot, de nem vagyunk rá jogosultak, így GP Card jött helyette. Azaz nem jár az ingyenes egészségügyi ellátás, de a háziorvosi vizit nem kerül pénzbe. Kaptunk Child Benefit-et is, mostantól havonta jön a zsé. A terv szerint, ha jön a fiam, újból megigényeljük a Medical Card-ot, mert 4 főre osztva már egészen kevés lesz a fizetésem, valamit az Income Supplement-et is, ami egy bevételkiegészítő támogatás. Most úgy tűnhet, hogy jó magyar módjára a szociális rendszert kihasználni jöttünk, de igazából nem is. :-P Csak nehéz megélni egy fizetésből. Ami a külföldre költözés lelki oldalát illeti. Azzal számoltam, hogy az ember hozza magával a lelki nyűgjei...

Április közepe

Ó, itt egy blog, egészen elfeledkeztem róla, pedig nagyon sok minden történt a legutóbb óta. Ideért a család, elcsűrtük a maradék pénzünket bútorra, erre-arra, félig berendezkedtünk, elkezdtük a papírmunkát a feleségnek, gyereknek. Nagyfiam itt töltött egy hetet a tavaszi szünetben, jön majd nyáron, itt is marad. Kellemes az élet itt az Ír vidéken, csönd van és nyugalom, jó a levegő, csak néha trágyaszagú. Sétálgatunk a legelők között, a bog-on a kutyákkal, akik hülye magyar városi kutyaként mindent és mindenkit megugatnak, míg a helyi kutyák szabadon jönnek-mennek, és szívesen hozzánk csapódnának egy-egy séta erejéig. Kölök imádja az állatokat, sok birka meg szarvasmarha van a környéken. Szemben lakik két tínó, ők rendszeresen jönnek bámulni, a gyerek meg odavan értük. Rengeteg a mindenféle madár, itt ordibálnak reggelente. Nyulak is élnek a susnyásban, néha látni őket. Az autó fogyasztását sikerült lenyomnom 8.5-re. Azt hiszem erről még nem írtam, egy Subaru Forestert vettem...

Családegyesítés

Na és akkor jött a bazmeg. Pont akkor jött a kemény tél, amikor a család repült volna. Írország hagyományosan enyhe vidék, kicsi az éves hőingadozás, enyhék a telek, nyarak. Ehhez képest február legvégén beütött a keletről jövő hideg ('Beast from the East', a helyi média szerint), régen látott hóeséssel, viharos széllel. Ugyan vannak hókotró-sózógépek, meg a helyi farmerek traktorral takarítják a környéküket, de az autók 95%-a nyári gumin gurul egész évben. 2-3 centi hó is nagy gáz, most viszont 20-30 centi is leesett itt-ott. A szél meg szépen összehordta nagy kupacokba. Az 1982-es nagy télhez hasonlítják, azóta nem volt itt ilyesmi. Szóval a Dublin repteret is lezárták, család otthon ragadt az üres lakásban. Az Aer Lingus rendszere bekrepált a nyomás alatt, a telefonos ügyfélszolgálat mintha sosem lett volna. Végül 9-edikére sikerült átiratni a jegyet, másfél héttel később jönnek. Fasza.

Van ház

Amikor már biztos volt, hogy megkaptam az állást, elkezdtem kiadó házat keresni a környéken. Sajnos a kisállattartás nagyon megnehezíti a dolgot. Ha találsz 30-40 kiadó házat, abból 2-3 fogja engedni, hogy kutyát, macskát vigyél oda. Találtam egyet, gyorsan el is mentem megnézni, mert ilyen helyzetben minden alkalmat meg kell ragadni. Így kerületm Tuam mellé egy kis faluba, ahonnan 40 kilométer autózásra van a munkahely. Szerencsére a házat magánszemély hirdette, így nem kellett ügynökségi procedúrákkal szívni, azonnal lefoglalóztam, egy hét múlva aláírtuk a szerződést. A ház egy pár éve felújított cottage, vastag kőfalakkal. Van benne központi fűtés, kandalló, rendes konyha meg pár alap bútor. Egész nagy kert tartozik hozzá, a kutyák tudnak futni, ha akarnak. Egy szomszéd ház van 50 méterre, minden más ennél sokkal távolabb esik. Csönd van, sötét, meg trágyaszag. Remekül hozza a ház a Balatonon megszokott nagyon vidéki hangulatot, hozzá jóval magasabb komfortfokozata van. Bízo...

Honvágy, kultúrsokk

Na ez az a kettő, amivel eddig nem találkoztam. Persze mondják az okosok, hogy a kezdeti időkben az eufória mindent üt. Nem érzem magam túl eufórikusan. Néha egyenesen apatikus vagyok. Az is igaz, hogy az előző munkahelyemen eltöltött 17 év, mindennapos angol nyelvhasználattal megedzett. Egy pillanatra sem okoz gondot beszélni valakivel, havarjúzni bármelyik szembejövő személlyel. Gondolom a nyeltudás hiánya nagyon nehézzé tudja tenni valakinek a beilleszkedést, legalább a kezdeti időket. Szerencsére ez nekem teljesen kimaradt. Az a része nehéz, hogy nincs sok fogalmam kulturális dologról. Nem tudok hozzászólni a helyi sportokhoz, nem tudok megnevezni egyetlen celebet sem, a leghaványabb fogalmam sincs a politikáról, politikusokról, pártokról. Nem ismerem a gyerekdalokat, meséket, tévésorozatokat. A jó része a dolgoknak, hogy ezek nem nagyon kellenek a mindennapi élethez. Frankón el lehet beszélgetni az időjárásról, mert az napjában négyszer (tizennégyszer) változik, meg persze nagy...

Mi van már?

Az van, hogy nagyon nehezen veszem rá magam a blogolásra. Persze az élet ettől még nem áll meg, csak itt nincs nyoma. Igyekszem pótolni.

Év vége

Sikerült beiktatni egy utazós hetet, meglátogattam a családot Karácsony alkalmából. Remek fél napos program hazautazni, 3 óra busz a reptérre, 3 óra repülés, közben várakozás csatlakozásokra, taxi, minibusz, miegyéb. Érdekes élmény volt három hónap után megérkezni a megszokottba, a két furcsa változás az időjárás és a gyerek voltak. Amikor elindultam Írországba, még minden zöld volt, most meg kopasz fák és hideg fogadott, a gyerek meg duplájára nőtt. Találkoztam sok családtaggal, barátokkal, elég sűrű volt a program. Gondolom ez már így lesz a jövőben, ha egy kis időre Magyarországra tévedünk, akkor hirtelen kell mindenkivel találkozni. A hazaút megintcsak érdekes volt, nem az utazás része, hanem visszaérkezni a szintén megszokottba, ami egészen más, mint a másik megszokott. Küzdelem eldönteni, hogy mi is a "haza". Az agyba beégve Magyarországra megyek haza, de az eszem szerint meg Írország a haza most már, tudatosan azt választottuk, hogy ideköltözünk, itt élünk a tovább...

Az autóvásárlás nehézségei

Vettem egy autót. Ebben a legkönnyebb megvenni az autót. Az ember kinézi a legszimpatikusabb darabot, ír az eladóval egy sima slejfnit szerződés gyanánt, kifizeti és kész. Egy lakcím kell csak, ahová az új forgalmit postázzák, az eladó küldi be a papírmunkát. A következő a biztosítás. Nekem ezzel volt a legtöbb dolgom, ugyanis szerettem volna beszámíttatni a Magyarországról hozott bónuszomat. Simán lehet biztosítást kötni enélkül, csak éppen 2-3000 euró lesz egy évre, már ha valamelyik biztosító bevállalja, a legtöbb azt mondja, hogy csak minimum 1 éves ír/angol tartózkodás esetén hajlandó az emberrel foglalkozni. Érdemes úgy nekiindulni, hogy az embernek már van angol nyelvű igazolása az előző kötelező felelősségbiztosításairól. A legegyszerűbb megkérni a magyar biztosítót, hogy állítson ki ilyet, akkor nem kell fordítással vacakolni. Nekem az Allianz és a Groupama szívesen megtette ezt, csak kérni kellett. Úgy kell kérni a papírt, hogy szépen szöveggel legyen kiírva a kármentes ...

Van munka

Megkaptam az áhított munkát, január 2-án kezdek. Az Oracle galway-i irodájában leszek Level 1 Support magyarul és angolul. Normális fizetés plusz benefit, nemzetközi karrier a kilátásban, csak be kell szokni és bírni kell a tempót. Persze semmit sem tudok még, majd szépen sorban kiderül, hogy milyen a társaság, az iroda, a munka. Ugyanúgy ismeretlen terep, mint az egész külföldre költözés szeptember közepe óta.

Új bejegyzés

Csak azért írok, mert már nagyon régen volt az előző bejegyzés. Nincs sok kedvem írni. Az van, hogy célegyenesbe fordult az egyik jelentkezésem. Ha minden jól megy lesz munkám rendes fizetéssel. Egyszerűen csak nem akarom nagyom elkiabálni, mert persze csak akkor lesz biztos, ha van aláírt szerződés a kezemben. Az élet a szokásos, nem történik semmi különös, az egész életem most ekörül a munka körül forog. Ha meglesz, akkor majd posztolok a mindenféléről.

Kreatívnak kell lenni

Túl sok a szabadidőm. Túl sok, és nem tudom értelmesen eltölteni. Jó, ha az ember kreatív, és olyan hobbijai vannak, amit tud egyedül, otthon végezni. Vagy tanuljon valamit, képezze magát. Semmi ilyesmire nem tudom rávenni magam. Azon pörög az agyam, hogy mikor hívnak már vissza valamelyik cégtől egy jó ajánlattal. Vagy épp más álláshirdetéseket böngészek és jelentkezéseket küldözgetek. De ezen kívül nem nagyon csinálok semmi más értelmeset, és ez két hónap után elég fárasztó. Bár csak ott tartanék, hogy nincsen szabadidőm, és nem kell értelmesen beosztani...

Munka

Munkát itt sem könnyű találni. Hirdetés van bőven, de ha elkezd az ember szűrni mindenféle feltételek alapján, gyorsan apad a lehetőségek száma. Az az alap, hogy angolul tudni kell, nem nagyon tudnak szóba állni az emberrel enélkül. Még a jó nyelvtudás is kevés lehet, ha szemberkerül valaki egy erős tájszólással beszélő helyivel. Ilyenkor sokszor kell visszakérdezni, az meg nem mindig mutat túl jól. Persze én is csak a saját tapasztalataimról beszélhetek, nem vettem igénybe magyar munkaközvetítő céget. Lehet hogy ők tudnak segíteni, de olyat is olvas az ember, hogy kizsákmányolják az angolul nem beszélő munkavállalót. Ha valaki csak egymaga van itt, akkor bizony beszélni és érteni kell. Fontos, hogy hol keres állást az ember. Ha az egész országban nézelődik, akkor talán több esélye van, de folyamatosan utazni meg drága, kényelmetlen életstílus. Még egy egyszerű hostel is drágább hosszútávon, mint szobát bérelni, de ha más városokba jár az ember interjúkra, akkor mobilnak kell mar...

Újabb hónap

Elkezdődött november, én meg alig posztolok. Nem mintha nem történnének dolgok, egyszerűen csak nem vagyok túl rendszeres. A múltkori PPS-es történet úgy folytatódott, hogy következő héten postán megkaptam a kártyámat. Most már nyugodtan vállalhatok munkát. Vállaltam is, majd kiléptem. Majd írok róla. Tanfolyamon is voltam az elmúlt időszakban, hivatásos targoncavezető lettem. Ez nem volt olcsó, de talán segít a munkakeresésben. Becseréltem a jogosítványomat írre, a PPS szám birtokában 10 perc ügyintézés volt az egész. Most a postán várom az új kártyát, 3-4 hétbe is beletellhet, mert előbb hazaküldik a régit leellenőriztetni, és a magyar hatóságok válasza után állítják ki az itteni jogosítványt. Folyamatosan keresek munkát, most már csak helyben, Galway-ben. Ez olyan szempontból rossz, hogy sokkal kevesebb a lehetőség, mintha országosan böngésznék, más szempontból meg nem rossz, mert már a harmadik interjúra fogok menni holnap. A jó angoltudás sokat segít. Vettem egy kerékpárt, s...

PPS ügyintézés

Foglaltam szépen időpontot az  Intreo irodába, ami itt az összes szociális és munkaügyi dolgot intézi. Vittem a papírkáimat (időpontfoglalás, útlevél, lakcímigazolás), azonnal sorra kerültem, majd azon nyomban udvariasan le is pattintottak. A helyzet az, hogy akkor adnak csak PPS számot, ha van "valid reason", azaz érvényes ok, ami miatt ki kell váltani. Az, hogy az országban élsz, az nem az. Az az elfogadható indok a szám kiváltására, ha már belekezdtél egy olyan ügyletbe, amihez kell a szám, és annak hiányában hitelt érdemlően megakadt a folyamat. Így hát felkerekedtem, elmentem a helyi NDLS -be, ami a vezetői engedélyeket kezelő hivatalos szerv. Kitöltöttem a D401-es nyomtatványt (szigorúan fekete tintával), majd mondtam a bácsinak, hogy szeretném beváltani a magyar jogosítványomat egy írre. Remek, minden van hozzá, csak PPS szám nincs. Hát akkor ezt így hogy? Mondtam neki, hogy azt én nem kapok puszira, így hát fejcsóválások közepette ("milyen kedves emberek azok ...

Az idő múlásáról

Furcsa belegondolni, hogy lassan a negyedik hetemet töltöm Írországban. Az előző poszt óta is úgy elszállt az idő, hogy szinte észre sem vettem. Bizonyára a kedves olvasó is volt már ilyen helyzetben, hogy épp nincs munkája, talán keres, vagy sem, a napok meg összefolynak egy homogén masszává, észrevétlen telnek-múlnak. Azért próbálok tenni is azért, hogy ez ne így legyen. Folyamatosan jelentkezem állásokra, Írország minden tájára, ki tudja hogy hol lesz végül rám szükség. Közben azért kivettem egy szobát Galway nyugati kertvárosában, Knocknacarra-ban. Így lett címem, tudok hivatalos papírokat intézni. Le is foglalok egy időpontot PPS szám igényléshez. Továbbra sem túristáskodom, nem voltam a Moher szikláknál, nem láttam az Aran szigeteket, de még a helytörténeti múzeumban sem jártam. Nincs nagyon kedvem, úgy vagyok vele, hogy ha majd a család is itt lesz, együtt megnézünk mindent apránként. Vettem ellenben könyvet, legyen mit olvasgatni, ne mindig csak az elektronikát bámuljam.

Már megint mi van?

Öt nap Dublin után úgy éreztem, hogy elég a jóból. Felültem egy Galway-ba tartó buszra, végigrobogtunk az autópályán mintegy három óra alatt. Felüdítő volt megérkezni, az előző napok nyomora után a kisváros egészen felpezsdített. Tengerpart pár perc gyaloglásra, történelmi belváros, érkezésemkor még az időjárás is egészen nyárias volt kék éggel, napsütéssel. Eredetileg az lett volna a tervem, hogy megyek tovább más városokat is meglátogatni, de ez valahogy elmúlt, most már egy hete ücsörgök itt. A hostel is sokkal kellemesebb, mint amiben Dublinban megszálltam, othonosabb, meg egész más a közönsége. Nagyon sok a fiatal főiskolás, egyetemista, akik tolajdoképpen kollégium helyett laknak itt. Galwayban van két nagy iskola, kiadó szoba és kollégium meg kevés, így sokan hostelekben laknak. A héten volt találkozóm munkaközvetítővel, voltam egy helyi állásbörzén, meg persze jelentkezem mindenféle hirdetésekre. A munkaközvetítő tanácsára elkezdtem egy füzetben vezetni a jelentkezéseket, ho...

A technológiáról

Nagyon megkönnyíti az ember dolgát a modern technológia. Persze ez most elég közhelyesen hangzik, meg mindenki tudja, de hihetetlenül fontos nekem itt kint idegenben. Kell egy jó telefon, lehetőleg erős akkumulátorral, esetleg egy tartalék powerbankkal. Kell egy előfizetés sok-sok mobilnettel. Elég nehéz elképzelni mai fejjel, hogy papír térképpel szerencsétlenkedve, helyieket faggatva próbáljak meg eljutni az egyik helyről a másikra. Egy Xiaomi Redmi Note 4-et vettem kiutazás előtt, az Eir-nél egy feltöltőkártyás SIM-et. A telefon jó gyors, lazán megy egy töltéssel másfél-két napot, az előfizetés 20 Euróért 15 GB adat és korlátlan beszélgetés. Fontos nagyon, hogy pontosan tudom, hogy hol kell melyik buszra felszállni, hol találok dolgokat a városban. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a családdal. Meg persze azonnal elérnek a munkaajánaltok. :-P

A lelkiállapotról

Tudni kell rólam, hogy erősen introvertált vagyok. Szeretem a jól megszokott dolgokat, az ismert arcokat, nem vonz az ismeretlen meg a kaland. Erre meg hülye fejjel feladom az eddigi életemet, és fejjel előre beleugrom egy ilyen hülyeségbe, hogy menjünk el a halál faszára új életet csinálni. Lelkileg nagyon megterhelő. Már az első pillanatoktól kezdve, miután beköltöztem az ágyacskámra Dublin hétkerben, erősen bennem van a "miafasztkeresekénitt" érzés. Sosem voltam túrista alkat, teljesen fura az érzés, hogy valamivel el kell tölteni az időt. Mert ugye nem lehet állandóan munkát keresni. De amíg nincs munkám, addig tuljadonképpen egy nagy szabadidő az életem, be kéne osztani valahogy. Szóval mos túristáskodnom kell. Ez van, túl kell élni. Hétvégén senki sem fogja elolvasni az önéletrajzomat. Az, hogy alapjában véve nem igényleg társaságot, szeretek egyedül lenni, itt hirtelen a visszájára fordul. Hálás vagyok minden véletlen beszélgetésért, mert nehéz a tudat, hogy nem...

IRL

Szombat délelőtt van, itt ülök a hostel TV szobájában és próbálom életben tartani magam. Szóval az történt, hogy szerda reggel elbúcsúztam a családomtól, beültem a reptéri kisbuszba. Az elvitt a reptérre. A Ferihegyre, ja nem, a Széll Kálmánra. Tizensok éve nem repültem, de azért sikerült becsekkolni, találtam vécét beszállás előtt, majd végigücsörögtem a három órás repülőutat. Nem volt nálam víz, pedig jól jött volna. Dublinban szép idő fogadott, kis reptéri barangolás után találtam infópult, ahol tudtam venni Leap kártyát (helyi buszbérlet), majd felszálltam a 747-es buszra. Ez elvitt a belebb városba, 20 perc gyaloglás kellett még a hostelhez. Ott becsekkoltam jól, elfoglaltam az ágyam egy nyolc ágyas szobában. És azóta itt vagyok.